Neo-nomád fénylény!
Kifizetted a havi számlákat
és maradt hatszáznyolcvan forintod.
Ebből kell élned… Meddig is?… Lámcsak!;
Már nem érdekel – a holnap mit hoz…
Nekidőlsz kopottas vaságyadnak.
Üres vagy. Senki. A múlt se kínoz…
Kizsebelten, – ki, csakis így bírod
kínját köznapnak és vasárnapnak.
Nézed a falat, majd a rossz ablak
fakeresztjét. (Valahol mulatnak;
a kupec-jólét böfög, „zsírt zsíroz”;
és röhögve gúnyol ágrólszakadtat,
kulturált koldust a minden idők csibésze…!
– szinte hallod…!)
Aztán…
félretolod a tányér paprikáskrumplit
és cigarettára gyújtasz; mert kell
az a büdös „koporsószeg”, ha van még kit
megdöglesztened magadban…! Majd vekker-
próba. Vetkezés. Könyvek. S lefekszel.
De hirtelen mintha Valaki talpra ugrana
benned és rádmeredne, s olyan szemekkel,
hogy leforrázottnak érzed magad a csontig…
Mit nem tettél meg, mit felejtettél el –
ezen tűnődsz, míg ujjad hegyével
szöszmötékelsz a paplanon…
És foszlik-szakad minden, amit
széttéphetetlennek hittél…
És csak nézel, nézel a semmibe,
hol semmi – semmit fércel…
S elcsöndesedsz…
Talán… elalszol…
S úgyvalahogy,
hogy halljad, ha szól a vekker…
/Békési Gyula/
supermassive black hole.
szöveg még most sincs.
majd egyszer talán megint.
addig enyém a hang meg fény!
kérdés?
ápdét: "közöd?"